jelentése: képessé, alkalmassá tétel (latin). A gyógypedagógiai értelmezés szerint a veleszületett ok, fejlődési rendellenesség vagy betegség miatt fejlődésben megzavart és ezért közösségi részvételben akadályozott gyermekekre (felnőttekre) irányul.

jelentése pedagógiai szempontból a ~ meghatározott funkció teljesítésére való alkalmasságot jelent. Alapvetően értelmi (kognitív) alapú tulajdonság, de fontos szerepet játszanak benne motivációs elemek, képességek, egyéb emocionális tényezők is.

azt a képességet jelenti, hogy a látást és a mozgást célzottan összekapcsoljuk. Beszélhetünk szem-kéz, szem-láb és szem-kéz-láb koordinációról. Majdnem minden emberi cselekvésnél szükség. Alapvető képesség, amely előfeltétele az írástanulásnak és mindenféle munka elvégzésének.

a saját testen való tájékozódás, a jobb és bal testfél megkülönböztetése, illetve az ebből származó téri irányok megkülönböztetése. Nemcsak a jobb–bal irányok tudatosságát jelenti, hanem ezen ismeret internalizálását (belsővé válását). Ez teszi lehetővé a tájékozódást. Ha nem határozottan kialakult, akkor ez a téri irányokkal kapcsolatos tévesztése [..]

érzelmi, érzelemmel kapcsolatos.

az elnevezés főleg a hallásra és a tapintásra utal, de a megismerési folyamat során természetesen minden ép érzékszervet bevonnak az ismeretszerzésbe.

  látómező egy jól elkülönülő alakból és környezetéből tevődik össze. Ha ez a képesség sérül, a gyermek nem képes az összetett vizuális ingerhalmazból kiemelni a lényeges információt.

a tudásnak az a formája, amely más helyzetekben is felhasználható.

kórelőzmény. A beteg személyiségére és betegsége előzményeire vonatkozó értesülések összessége. Az anamnézis meghatározhatja az orvos, a pszichológus vagy a gyógypedagógus további terápiás és korrekciós tevékenységét.

hallás útján történő különbségtétel, elkülönítés, szétválasztás. A hallottak azonosságának, illetve különbségének megállapítása.