1 |
PUSZTÍTÁS(puszta-ít-ás) fn. tt. pusztítás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Mindennemü rongálás, ragadozás, mely által bizonyos helyet a rajtalevõ, hozzávaló tárgyaktól megosztanak; vagy, midõn valamit kiirtanak, meg [..]
|
2 |
PUSZTÍTÁSAz ellenség csapatainak olyan mérvû fizikai veszteség okozás, amely kényszeríti az ellenség parancsnokát küldetése teljesítésének feladására.
|
3 |
PUSZTÍTÁSNegatív visszacsatolás, válaszreakció, ami valamely halmaz konzisztenciájának megbontására irányul, miután a pusztító hatás forrása kapcsolatba került vele.
|
<< PUSZTÍT | PUSZTÓL >> |