1 |
PUSZTÍT(puszta-ít) áth. m. pusztít-ott, par. ~s, htn. ~ni v. ani. Pusztává tesz, azaz, a rajtalevõ, hozzávaló holmit elragadja, megsemmisíti, öszverontja. Pusztítani az ellenség földét. Kipusztítani valakit [..]
|
2 |
PUSZTÍT(puszta-ít-ó) mn. tt. pusztító-t. Aki, vagy, ami pusztítani, fosztogatni, rongálni, irtogatni szokott. Pusztító ellenség. Pusztító árvizek. V. ö. PUSZTIT.
|
<< PUSZTA-ZÁMOR | PUSZTÍTÁS >> |