1 |
HARAPOS(har-ap-os) mn. tt. harapos-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Amit a harapégés meglepett, pusztít. Harapos erdõ, tarló, nád. 2) Ami harapni szokott. Harapos kutya, ló. l. HARAPÓS.
|
2 |
HARAPOS(har-ap-os) áth. m. harapos-tam, ~tál, ~ott. l. HARAPDÁL.
|
3 |
HARAPOS(har-ap-ó-os) mn. tt. harapós-t v. ~at, tb. ~ak. Oly állatról mondjuk, mely hamar harap, mely harapni, marni szokott. Harapós kutya, ló. Átv. ért. oly ember, ki szóval másokat piszkálni, élesen vagdal [..]
|
<< HARAPÓLAG | HARAPÓS >> |