Bucakemencében nyert salakos, szivacsos vasmassza, melybõl salaktalanító és forrasztó kovácsolással forrasztott vasat (acélt) gyártottak; neve ekkor finomított bucavas vagy egyszerûen csak bucavas volt.  

A munkások élelmezésére szolgáló vasgyári kereskedelmi üzlet, nagy fûrészbolt.  

Bányadarab, azaz az egyes bányaterületnek a 128-ad része.  

black; font-weight:700">Az alábbi szójegyzék csupán válogatás a kohászat múltjának gazdag nyelvi kultúrájából. Az érdeklõdõknek ajánljuk kiadványunkat, ahol bõvebb információkat találnak a témában: Porkoláb László: Régi vaskohászati szakkifejezések, mûszók, zsargonok, Miskolc, 2003.   Akkordmunka: A munkadíjazásnak az a formája, amikor a dí [..]

Szélfrissítéses acélgyártó eljárás, amelynek során a folyékony vastömegen magas nyomású fúvólevegõt hajtottak keresztül.  

A XIX. században elterjedt acélgyártmány, mely úgy készült, hogy a rúd alakú kovácsvasat faszéndarabkákkal érintkezésben tartósan hevítették és pedig olyan hõmérséklet mellett, melynél a termék még nem olvadt meg, kb. 1100 ºC-al. A mûvelethez lombos fából (nyír, tölgy, bükk) készült friss 3-8" nagyságúra szitált faszenet használtak.   [..]

700">(Floßofén): Bucakemencébõl kifejlesztett zártmellû nagyolvasztó-típus.  

Régi bányajog szerint a bányaszék által negyedévente a királyi biztosok részvételével tartott bányabejárás, mely a vasmûveket is érintette.  

Kb. 90 x 90 cm felületû és 25-30 cm mély olvasztóteknõvel valamint fúvókával ellátott, nyersvasból kovácsolható vas készítésére szolgáló tûzhely.  

A XIX. sz. végén gyártott 12 tonna tengelynyomású, ún. „i” rendszerû, 42.8 kg/m súlyú 15 mm-es gerincvastagságú sínfajta.