(lat.) Nézőpont, szemléleti mód.

(lat.) Ismertetőjegy, jelző; a különböző ábrázolási hagyományokban az istenek, a szentek – történetükkel, legendájukkal összefüggő – állandósult, jellemző, felismerésüket szolgáló jelvényei, tárgyai. [..]

jelképek: → hegy, → kehely, → kereszt, → korona, → lándzsa, → lila, → nád, → nőszirom/írisz, → ostor/korbács, → oszlop, → seb, → szegfű, → szivacs, → tövis/tüske, → vér, → Veronika kendője [..]

(gör.) Jellemző, állandósult jelentést hordozó kép, kifejezés; hagyományozott, közismert formai elem.

A →levegő mozgása leggyakrabban az életenergiát, a változékonyságot, a mulandóságot szimbolizálja. Aktív, férfias princípium. Lehet szelíd, langyos, simogató, de lehet félelmetes, fákat kidöntő, halál [..]

(lat.) 1. Szent. 2. Természetfeletti, isteni erőtől áthatott, a vallási szertartás révén a szentségben részesülő dolog.

Az élet és a halál közötti átmenet kifejezője, ezért jelentése szükségszerűen ambivalens. Egyrészt a teremtés erőinek szimbóluma; az ősvizet, őskáoszt jelképező női princípium, a létezés, a termékenys [..]

A Bibliában szereplő tejjel és mézzel folyó ország az ígéret földje, a bőség jelképe, ahová Isten Egyiptomból kivezette →Izráel népét (Szám 13,27) (→Mózes). A pusztában – amely a belső megvilágosodás [..]

Körök rajzolására alkalmas kétágú eszköz. A →kör jelentéséhez hasonlóan a tökéletesség, az egység szimbóluma. • A teremtést ábrázoló középkori miniatúrákon az Úr körzővel kezében méri ki a világot. Ez [..]