1 |
bélés(bel-es) mn. tt. beles-t, vagy ~et, tb. ~ek. Aminek bele, magva, veleje van, kitünõ értelemben véve; tömör, sûrü beltartalmú. Beles dió, mogyoró. Beles csont.
|
2 |
bélésfalu Nyitra vármegyében; helyr. Beles-re, ~ìn, ~rõl.
|
3 |
béléstömés
|
4 |
bélés
|
5 |
bélésAdósság. Elveszett bérlet: késés.
|
6 |
béléskabát, ruha bélése, bélésanyag: Jó lényeglátó képesség; mások kisebb gyengeségének tapintatos kezelése.
|
<< beleesni | belopózni valahova >> |