1 |
VIHOG(vih-og) gyak. önh. m. vihog-tam, ~tál, ~ott. Gyermekes, vagy gúnyolódó, vagy pajkos jó kedvbõl, kaczérságból, disztelenül, illetlenül, vékony vih-féle hangra fakadozva nevet. Ihog-vihog. V. ö. VICSOG [..]
|
2 |
VIHOG(vih-og-ó) mn. tt. vihogó-t, tb. ~k. Vihogva nevetõ. Vihogó leánykák, fiúk. V. ö. VIGYOGÓ, VICSOGÓ, VIKOGÓ.
|
3 |
VIHOG
|
4 |
VIHOGhiányos nevelés hiányából fakadó helytelen viselkedés, ami rövid felröhögésekben nyílvánul meg, amikor az embernek nincs mit mondani, általában a primitivizmusból fakadóan
|
<< VIHEDER | VIKOTA >> |