1 |
MOKÁNY(mok-ány) fn. tt. mokány-t, tb. ~ok. Szilaj, pajzán indulatu, kinek erkölcsei szelíditve, fínomítva nincsenek; a Tájszótár szerént különösen am. másokon kikapó. Mokány ember. Gyöke mok, melynél fogva [..]
|
2 |
MOKÁNY
|
3 |
MOKÁNYErőteljes, jó felépítésű.
|
4 |
MOKÁNYÉdesapám ezt a szót a tetszetős, nagyon szép, testhez állós DOLGOKRA alkalmazta, Ő Dunántúlról hozta ezt a szóhasználatot.
|
<< MOJTHIN | MOKÁNYKODIK >> |