1 |
KORHOLÓDIK(kor-h-ol-ód-ik) belsz. m. korholód-tam, ~tál, ~ott. Egyik szilárd test a másikkal ellenkezõleg érintkezvén dörzsölõdik, mit rendesen vastag erõs hang, és kopás kísér. A hirtelen forduló szekér kereke [..]
|
<< KORHOLÁS | KORHOSZIK >> |