1 |
KARAKÁNY(kar-ak-ány) fn. tt. karakány-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. Tüskés, éles, bokros sásfaj. Gyöke valószinüleg egy a metszést jelentõ kard, karcz, karczol szók gyökével. Szokottabban: kolokány. [..]
|
2 |
KARAKÁNYErős akaratú, önfejű ember. Mindig azt teszi és mondja amit ő jónak tud, lát, hisz. Nagyszájú. Mindenre meg tud válaszolni, kicsit flegmán. Jól pereg az agya. Többnyire nőkre használták ezt a kifejezést.
|
<< KARAKÁNSÁG | KARAKATNA >> |