1 |
BÓBISKOL(bób-is-k-ol) önh. m. bóbiskol-t. Ültében vagy álltában az álomtól nyomatva fejét, illetõleg fejebóbját le-lehajtja; bólogat, biczköl. Olvasás közben, templomban bóbiskolni.
|
2 |
BÓBISKOLszendereg, alszik, szunnyad
|
3 |
BÓBISKOL
|
<< BOBISKA | BÓBISKOLÁS >> |