1 |
Ank(an-kó) mn. és fn. ankó-t, tb. ~k. Székely tájnyelven am. hitvány, gyáva, gyüge, szegletes ember. Egy eredetû az angalít, angó, bangó, ancsori szókkal.
|
2 |
Ank(Ankunft) érk. (érkezés)
|
3 |
Ankérk. (érkezés)
|
4 |
AnkAnkunft
|
5 |
Ankérk. (érkezés) /röv./
|
<< Anh | Anm >> |