1 |
ösztön*ÖSZTÖNÖS (ösztön-ös) mn. tt. ösztönös-t, v. ~et, tb. ~ek. 1) Szuróféle eszközzel ellátott. Ösztönös bot. 2) Akit, vagy amit ösztönözni kell, hogy valamit tegyen, tunya, lassú. Az igás baromra vonatkozva máskép: hajtós.
|
2 |
ösztön(lat. instinctus): az érzékelÅ‘ lények (állat és ember) belsÅ‘ készsége, mely célszerű, de öntudatlan működésekre és tevékenységekre indÃt. - Sajátosságai: a) nem általánosÃt, ez [..]
|
3 |
ösztön
|
4 |
ösztönolyan fiziológiai késztetés, melyeket a test érzékel. Ha az ösztön a fantáziában jelentkezik, és szimbolikus formában fedi fel jelentését, akkor archetÃpusnak nevezzük. Az ösztönökhà [..]
|
5 |
ösztönaz emberben valamely cselekvésre, viselkedésre irányuló - belsÅ‘ indÃttatás. - BelsÅ‘ sugallat, sejtelem. - Természetes hajlam.
|
<< önreflexió | Lineáris gyorsÃtó >> |