*ÖSZTÖNÖS
(ösztön-ös) mn. tt. ösztönös-t, v. ~et, tb. ~ek. 1) Szuróféle eszközzel ellátott. Ösztönös bot. 2) Akit, vagy amit ösztönözni kell, hogy valamit tegyen, tunya, lassú. Az igás baromra vonatkozva máskép: hajtós.

(lat. instinctus): az érzékelő lények (állat és ember) belső készsége, mely célszerű, de öntudatlan működésekre és tevékenységekre indít. - Sajátosságai: a) nem általánosít, ez [..]

olyan fiziológiai késztetés, melyeket a test érzékel. Ha az ösztön a fantáziában jelentkezik, és szimbolikus formában fedi fel jelentését, akkor archetípusnak nevezzük. Az ösztönökhà [..]

az emberben valamely cselekvésre, viselkedésre irányuló - belső indíttatás. - Belső sugallat, sejtelem. - Természetes hajlam.